3.

Elnézést, amiért eltűntem, igyekszem kihasználni minden percet, amit itt tölthetek, így estére általában semmi erőm nem marad. Most Tokióból írok, mindjárt megyek a kecskés kávézóba.:)
 

Ott tartottam, hogy pont egy hete, szerdán középiskola-látogatásra mentünk.
Azt már említettem, hogy a mostani hatunkból tavaly hárman már voltak ezen a programon? Ők tavaly is ugyanebbe az iskolába látogattak, és ódákat zengtek róla.
A Miszaki Középiskola már talán Vakajama megyében van. Hagyományos japán városkákon át vezetett az út. A tengerpart közelében nagyon sokan élnek máig halászatból.

10 körül értünk oda, a középiskolában az igazgató fogadott. Nagyon kedves volt és régi jó ismerősökként kezelt minket. Elmondása szerint a nem túl jól tanulók kerülnek be ebbe az iskolába, de mind nagyon aranyosak. Fél órás beszélgetés után körbevezettek minket a négy emeletes iskolán.

Kiderült, hogy az első osztályosok tantermei vannak legfelül, a legidősebb harmadévesek termei az elsőn. A suli legfelső szintjén uszoda is van, az elsősök és másodikasok tornaóráját általában ott tartják.
Amin elcsodálkoztam, hogy két szinten is varrógépekkel felszerelt termet láttunk, illetve egy konyhát, ahol a diákok anyukái már nagyban készítették nekünk az ebédet.

Ahogy végighaladtunk a folyosókon, beintegettünk az osztályokba, visszaintegettek. Néhány tanórára is bementünk, ott teljesen el voltak ájulva tőlünk (főleg lányoktól). A. szőke haja és az én magas termetem is megtette a hatását. A délelőtt a Kavaii! és Haró! (Hello) jegyében telt.

Még délelőtt a könyvtárban összegyűlt negyven diák, tízfős csoportokban (8 diák+2 gaidzsin) beszélgettünk mindenféléről. Igazából a program egyik célja, hogy tananyagnak valót gyűjtsünk, így készítettünk egy kérdőívet a mindennapjaikról és arról beszélgettünk.
Kiderült, hogy ebben az iskolában a legnépszerűbb szakkör a keion, könnyűzene. Volt egy azonos című anime, onnantól lett igazán népszerű egész Japánban. A szakkör heti háromszor van. Több banda is van az iskolában, ebéd után adtak nekünk egy félórás koncertet.
Azt is megtudtuk, hogy a Facebook-ot általában egyetemisták és felnőttek használják, a középsikolások inkább a Twittert. Szinte mindenkinek okostelefonja van. A Line is egyre népszerűbb.
Nagyon kedvesek voltak és nagyon lelkesen beszélgettek velünk, ami üdítő volt a tavalyi középiskola-látogatáshoz képest. 
Az anyukák által készített ebédet más diákokkal együtt fogyasztottuk el. Megtudtam, hogy a szemben ülő elsőéves lány Nambáról ingázik be naponta (1,5 óra az út). A szomszédom elmondta, hogy háztartástan-órán a fiúk és a lányok együtt vannak, vagyis minden fiú is megtanul varrni és főzni.
Délután a tanárokkal együtt közösen készítettünk egy nagy kalligráfiát. Valami dalszöveg két sorát írtuk le óriási ecsettel úgy, hogy húzni kellett egy pálcikát, amin egy írásjegy volt és azt kellett leírni.
Búcsúzáskor az igazgató elmondta, hogy nagyon örül, mert látszik a fejlődés tavalyhoz képest. Utólag kiderült, hogy az egy sokkal rövidebb látogatás volt, és az igazgató, a tanári kar és a tavalyiak sem igazán tudták, mit kéne csinálni, de most sokkal oldottabb volt a légkör.
Ilyen a kilátás az iskola elől:

Az iskolához vezető lépcsőn egy angol szó, annak katakanás angol és eredeti japán megfelelője van felfestve minden lépcsőfokra.